OkosAsszony

Valentin-napi szirup: levakarva

Wellness szálló, száz szálas rózsacsokor, csipkés fűző? Drágáim, ne ferdítsük a valóságot. Megmutatom, milyen a Valentin-nap józan parasztasszonyi ésszel!

 

Mit sugallnak a Valentin-napi reklámok rólunk, nőkről? Gyere, pajtikám, vidd el őt welneszelni, vacsorázni, vegyél neki virágot, bonbont, gyönyörű csipkéket, utána egy évig imádni fog! Legközelebb majd csak jövő év február 14-én kell vele foglalkozni!

 

Biztos van ilyen nő is, nem vitatom. Egy teljes átlagos, épeszű nő viszont, aki százféle szereppel és feladattal küzd a hétköznapokban, hótziher, hogy nem ezekre a rongyrázós “szeretetkimutatásokra” éhes. Úgy gondolom, sok nőtársam egyetért velem az alábbiakban, legfeljebb nem meri hangosan kimondani!

 

Belső monológ #1

“Wellness kettesben egy egész hétvégére? Úristen, mi lesz addig a gyerekekkel?? Ugye nem a bogaras anyád fog rájuk vigyázni? Vagy felbérelsz egy bébiszittert is 2×24 órára, hogy velük legyen?”

Helyette inkább kimondom: vegyél ki egy szabadnapot, drágám, és amíg a srácok az oviban vannak, menjünk el egy rétre/motelbe/gyógyfürdőbe, ahol még sosem jártunk! A többi majd alakul!

 

Belső monológ #2

“X szálas rózsacsokor maníros papírral, I love you-s szíves pálcikával? Úristen, ez egy vagyonba kerülhetett… Hova a jóégbe tegyem, hogy a gyerekek ne verjék le a vázát? Illata mondjuk nem sok van… Most már lehet cserélgetni naponta a vizet rajta, aztán mehet a kukába, mert a szárított virágtól már nem férünk.”

Helyette inkább kimondom: életem, szerelmed kifejezésének legtökéletesebb módja, ha ma este te mosogatsz!

 

Belső monológ #3

“Ó, csodálatos csipke body kis bugyikával, ez igen! Kicsit kisebbnek tűnik, mint a seggem, de azért felpróbálom. Jaj ne, két számmal kisebb! Tudtam, ahogy ránéztem! Ekkorának gondol engem a férjem? Úristen, mi lesz, ha levetkőzök és meglátja a gigászi hájamat kibuggyanni a body alól? Most bőgjem el magam, vagy ráérek, ha kimegy a konyhába?”

Helyette inkább kimondom: szivi, ha veszel egy vicces kötényt, azzal többre megyek, hidd el!

Ahogy a férjem lát az új cuccban… És ahogy én látom magamat (fotó: Mark Laita)

Belső monológ #4

“A kerület legdrágább éttermébe megyünk vacsorázni, húha! Egy heti kaját kihozok az árából, de sebaj, a gesztus a lényeg, és hát ma Valentin-nap van. Te jó ég, itt mindenki kisestélyiben ül! Szólhatott volna, hogy ne a sötétzöld farmeremet vegyem fel…”

Helyette inkább kimondom: kedvesem, készíts ebédre egy rántottát, de te csináld! Jó nagy adag legyen, krumplival, szalonnával! Isteni lesz kettesben elfogyasztani, és milyen jól fog esni, hogy szántál időt az elkészítésére!

 

Kedves Férfi! Még mindig azt gondolod, hogy csak nagy dolgokkal lehet meglepni egy nőt erre a híres-neves Valentin-napra? Hát nem! Épp fordítva! A legkisebb dolgoknak annyira, de annyira tudunk örülni! Pont azért, mert nem magától értetődők. Hogy csak ma, te mosogass. Hogy te készíts valami harapnivalót. Hozz egy tábla csokit, és ne ostorozz, ha egyszerre befalom az egészet. Hogy ma kevesebbet káromkodj, vagy tedd be a zoknid a szennyesbe. Hogy megkérdezd, milyen volt a napom, mire vágyom, mit segíthetsz. Csak úgy, ahogy egy gondoskodó nő szokta ezt nap mint nap.

 

Ha felfedezitek, milyen elementáris hatással van ránk, nőkre ez a sok kis apró gesztus, leszokunk végre arról, hogy rózsaszín lufikkal meg gagyi mozifilmekkel ünnepeljük a Valentin-napot, mert onnantól minden nap Valentin-nap lesz.

Köszönöm a figyelmet, most pedig megyek szívecskés linzert sütni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!